A hormonrendszer és a hormonok
A hormonrendszer a szervezet működését szabályozza az idegrendszerrel együtt. Feladatuk a belső környezet állandóságának fenntartása mellett a külső és belső környezethez való alkalmazkodás.

A belső elválasztású mirigyek és a hormonok
Belső elválasztásúnak nevezzük azokat a mirigyeket, amelyeknek nincs kivezető-csövük, így váladékuk, a hormonok, közvetlenül a vérbe kerülnek.

A hormonok a belső elválasztású mirigyek által termelt biológiailag aktív kémiai anyagok, melyek a véráram útján jutnak el azokhoz a célszervekhez, amelyek működést befolyásolják: vagy serkentik, vagy gátolják azt.  A célszervek sejtjeinek felszínén lévő megfelelő receptorhoz kapcsolódva hatásukra megváltozik a sejtanyagcsere az adott szervben.

A hormonok lehetnek vízoldékonyak, mint például az inzulin, melyek a sejtfelszínhez kötődve gyakorolnak hatást a sejtre. Vannak köztük lipdoldékonyak (zsírban oldódók), mint a nemi hormonok, melyek a sejtmembránon áthatolva a sejten belül fejtik ki hatásukat.

A hormonok termelődését részben a belső környezet egy-egy tényezője (például vércukorszint), részben az idegrendszer irányítja. A női nemi hormonok elválasztásában központi szabályozó szerepe van az agyalapi mirigynek, mely a test felől érkező információk alapján szabályozza a petefészek működését és ezzel együtt a hormonok termelődését.

 

Az ember belső elválasztású mirigyei: a hipotalamusz, az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy, a csecsemőmirigy, a mellékvese, a hasnyálmirigy és az ivarmirigyek (petefészkek és herék).

A belső elválasztású mirigyek alá-fölérendeltségi viszonyban kapcsolódnak egymáshoz.

Az agyalapi mirigy működésének irányítását a hipotalamusz végzi, mely közvetlenül az agyalapi mirigy felett elhelyezkedő agyterület. Szoros kapcsolatban áll az idegrendszerrel és közvetlen kapcsolatot létesít az idegrendszer és a hormonrendszer között. Így idegrendszerünk befolyása alatt áll a hormonháztartás, tehát a szervezetünket érő külső ingerek ezúton gyakorolnak hatást a hormonális működésre.

Az agyalapi mirigy (hipofízis), az ember belső elválasztású rendszerének központja. Kisebb cseresznye nagyságú szerv, amely egy nyélen keresztül van kapcsolatban a hipotalamusszal (ennek az irányítása alatt áll). Feladata a belső elválasztású mirigyek funkcióját szabályozni, összehangolni. Számos olyan hormont termel, amelyek más belső elválasztású mirigyek működését szabályozzák.

Az agyalapi mirigy hátulsó lebenyének a hormonja az oxitocin, amely méhösszehúzódásokat hoz létre a szülés alatt és közvetlenül utána. Szoptató nőkben az emlő tejvezetékeinek összehúzódását is kiváltja, így a tej a mellbimbó felé áramlik.

Ösztrogén és Progeszteron
A petefészkekben lévő tüszőkből, az ivarérettség elérést követően, átlagban 28 naponként megérik egy petesejt. Ezt a folyamatot, a női nemi ciklikust az agyalapi mirigyben termelődő FSH (tüszőérést serkentő/folliculus stimuláló hormon) és LH (sárgatest képző/luteinizáló hormon) irányítja.

A peteérés folyamán megérett petesejt az úgynevezett ovuláció (tüszőrepedés) során lökődik ki a petefészekből. A petefészkek által termelt hormonok a tüszőhormon (ösztrogén) és a sárgatesthormon (progeszteron). Ösztrogén a ciklus teljes ideje alatt termelődik, progeszteron csak a ciklus második felében, akkor, ha megtörtént az érett pete kiszabadulása, az ovuláció.

Az ösztrogén nem csak a peteérés szabályozásában, hanem az ivarszervek fejlődésében és a másodlagos női nemi jelleg kialakításában is részt vesz. A méh, a petevezető, az emlők és a hüvely kifejlődése elsősorban ösztrogénhatás. Az ösztrogén fontos a nemre jellemző magatartás és érzelmi élet kialakításában is.

Az ösztrogén a petefészek másik hormonjával, a progeszteronnal együtt, a női nemi ciklus során szerepet játszik a méhnyálkahártya szerkezetének felépítésében, változásában is, melynek eredményeként a méh felkészül a megtermékenyített petesejt befogadására. A méhnyálkahártya minden ciklus első részében megvastagszik, felépül (proliferációs fázis). A havi ciklusnak ez a szakasza a tüszőhormon hatása alatt áll, és ez a folyamat a tüszőrepedésig tart.

A petefészkek tüszőiben érő petesejt amint éretté válik, bekövetkezik a tüszőrepedés (ovuláció), és a tüszőből kiszabadult petesejt a petevezetékbe kerül. Ha bekövetkezik a megtermékenyítés, akkor a méhüregbe jutva ott beágyazódik, ha ez nem történik meg, akkor elpusztul. A kiszabadult érett petesejt helyén egy heg képződik, ami hormontermelő sárgatestté alakul. A sárgatest egy progeszteron nevű hormont termel, amelynek hatására lehetővé válik a megtermékenyített petesejt méhnyálkahártyán történő megtapadása, a terhesség fenntartása és a méhlepény kifejlődése. A progeszteron alkalmassá teszi a méhet a fejlődő magzat táplálására, mivel fokozza a méhnyálkahártya vérellátását és további vastagodását. A progeszteron a megvastagodott méhnyálkahártyán további változásokat idéz elő: a nyálkahártya szövete táplálékban gazdaggá válik, melyet nagyon sok ér sző át. A ciklusnak ezt a szakaszát szekréciós fázisnak nevezzük, melynek lényege a nyálkahártya felkészítése a megtermékenyült petesejt befogadására. Terhesség esetén az ösztrogén és a progeszteron termelése fennmarad, illetve fokozódik. Ha a megtermékenyítés elmarad, a progeszterontermelés abbamarad, és a méhnyálkahártya leválik, elkezdődik a havi vérzés, a menstruáció. A menstruációs ciklus kezdete a menstruáció (havi vérzés) első napja. A vérzés általában 3-7 napig tart, az elvesztett vér mennyisége változó, kb. 30-40 ml.

 

Androgének, tesztoszteron
A petefészkekben ösztrogénen és progeszteronon kívül androgének is termelődnek.

Androgének
Az androgének a férfi nemi hormonok együttes elnevezése, de a nőknél is termelődnek – jóval kevesebb mennyiségben, mint a férfiaknál – a mellékvesékben, és a petefészekben.

Tesztoszteron
A tesztoszteron egy androgén. A férfiaknál ez a hormon felelős a férfi nemi jellegek, mint például a férfi nemi szervek, mély hang, arcszőrzet kialakulásáért. Ez a hormon a nőkben is jelen van, de a mennyisége sokkal alacsonyabb, mint a férfiaknál. A tesztoszteron szerepe mindkét nem esetén jelentős. Szükséges a megfelelő agyműködéshez, szerepe van a csont- és izomtömeg, a zsíreloszlás kialakulásában, a szexuális vágy, a libidó létrejöttében, valamint a szexuális funkciók működésében.

A tesztoszteron a vérben nagyrészt egy fehérjéhez, a sex hormone binding globulin-hoz (SHBG) kötődik (egy olyan fehérje, amely hozzákötődik a nemi hormonokhoz). Az ilyen kötésben lévő hormonok nem képesek a célszervekben a sejtekre hatni. A tesztoszteronnak csak  1-3%-a kering szabadon és hoz létre biológiai hatást. Az SHBG szintjét az ösztrogének és a pajzsmirigyhormonok emelik, az androgének és az elhízás csökkentik. Az SHBG szintje mérsékelten csökken posztmenopauzában. 


<< Vissza a hirekhez