Csontritkulás
A tüszőhormon hiány késői következménye: eltűnt csontszövetek
A csontritkulást gyakran „néma kórnak” is nevezik, hiszen nem jár figyelmeztető tünetekkel. Sokan nem is tudják, hogy csontritkulásuk van, egészen addig, míg valamelyik csontjuk el nem törik. Nők esetében négyszer nagyobb a betegség kialakulásának az esélye, főleg a menopauza időszakában, hiszen az alacsony ösztrogénszint csonttömeg veszteséget okoz.
Katalin 9 évvel ezelőtt, 44 éves korában onkológiai betegség miatt nőgyógyászati műtéten esett át. Eltávolították a méhét és mindkét oldali petefészkét. A korai művi menopauza ellenére nem kapott hormonpótló kezelést (elmondása szerint nem voltak súlyos változókori panaszai, ezért nem fordult orvoshoz). Katalin most 53 éves, amikor orvoshoz fordult, már súlyos csontritkulása volt, többször is eltörtek a csontjai, állandó gerinc- és végtagfájdalmakkal küszködött. A menopauza szakrendelésen a beszélgetés alatt kiderült, hogy házaséleti fájdalmai vannak, bőre nagyon ráncosodik, szárad a szeme, de nem gondolta, hogy ezek is a tüszőhormon hiánya okozta tünetek. A szakrendelésen felajánlották neki a megfelelő kezelést: tüszőhormont bőrön keresztül, valamint D3 vitamint és kalciumot. Ezt elfogadta és két éve használja, panaszai csökkentek, a csontsűrűség növekedni kezdett, és azóta törése nem volt.
A változókorban, az életkor előrehaladtával fokozatosan kialakuló tüszőhormon hiány számos negatív következménye közé tartozik a csontritkulás (orvosi nevén: oszteoporózis). Bizonyított tény, hogy az ösztrogénhiány, bármi okból és életkorban következik be, csontritkuláshoz vezet. Minél fiatalabb korban következik be a menopauza (az utolsó menstruáció ideje), annál súlyosabb fokú csontritkulás alakulhat ki. A csontfogyás előbb utóbb csukló-, gerinc-, vagy csípőtáji töréshez vezet. Az oszteoporózis alattomosan, panaszok nélkül, észrevétlenül kezdődik, általában nem okoz fájdalmat, és sokszor a törés az első tünete. A gerinctáji, csípőtáji, és csuklótörések súlyos következményekkel járhatnak, erős fájdalmat, mozgáskorlátozottságot, elgörbülő végtagokat, meghajló hátat, az életminőség jelentős romlását, rokkantságot, sőt a beteg halálát is okozhatják (a csípőtáji törést szenvedettek kb. 35%-a meghal egy éven belül).
Miután a nők átlagos életkora jelentősen nőtt, és ezért életük kb. egyharmadát a menopauza utáni, azaz tüszőhormon hiányos időszakban élik le, a csontritkulás népbetegségnek számít - emlékeztetett az elnök. A kezelésben alapvető jelentőségű a megelőzés, ami lényegében azonos a törésmegelőzéssel. A megelőzés stratégiája kétirányú: fiatalkorban a megfelelő csúcs-csonttömeg kialakítása, valamint a későbbi életkorban bekövetkező csontvesztés megelőzése. Ennek lehetőségei a rendszeres, un. súlyterhelő edzés, sportolás, valamint mindazoknak a faktoroknak a kiiktatása, amelyek növelik a csontritkulás kialakulásának valószínűségét: dohányzás, rendszeres alkohol- és kávé fogyasztás, csökkent fizikai aktivitás, bizonyos betegségek. A gyógyszeres kezelés célja is kétirányú: egyrészt serkenteni a csontképzést, másrészt csökkenteni a csont bontását. A kalcium és a D vitamin megfelelő mennyiségű bevitele kiemelkedő jelentőségű. Klimaxos panaszok egyidejű fennállása esetén a csontritkulás és a törésmegelőzés elsőként választandó kezelése az ösztrogén pótlása. Ha ez valamilyen okból ellenjavallt, vagy a beteg nem akar hormont használni, bizonyítottan hatékonyak a biszfoszfonátok, a stroncium ranelát, a denosumab.