Emlőrák
Veszélyes mellek. Okoz-e a menopauzális hormonterápia emlőrákot?
A hormonpótlás áldásos hatásait tapasztalhatják meg azok a nők, akik 50 év körül, a változókorban szenvednek az ilyenkor szokásos tünetektől: a hőhullámoktól, a fáradtságtól, a vérzészavaroktól. Panaszaikra a menopauzális hormonterápia hoz megoldást, ám sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon van-e összefüggés a hormonkezelés és az emlőrák kialakulása között a klimax ideje alatt.
A változókorban a petefészkek működésének és ösztrogén termelésének folyamatos megszűnése miatt a nők kb. 75%-a kellemetlen tüneteket tapasztal, melyek közül a leizzadással járó hőhullámok, az alvászavar, a feledékenység, ingerlékenység, depresszió, a hüvely szárazsága miatt fájdalmas szexuális együttlét, szemszárazság, a bőr ráncosodása a legjellemzőbbek. A tüszőhormon hiányának legfontosabb késői szövődményei a csontritkulás és a következményes törések, valamint a szív- és érrendszeri betegségek (pl. szívinfarktus) kockázatának növekedése. A menopauzális hormonterápia (MHT) ezek kezelésére és megelőzésére szolgál . Az MHT definíció szerint azt jelenti, hogy a páciens vagy ösztrogént kap önmagában (ha az előzményben méheltávolítás szerepel), illetve ösztrogént sárgatest hormonnal kombináltan. A klimaxos panaszok és késői szövődmények kialakulásáért csak a tüszőhormon hiánya felelős, ezért ezek a tüszőhormon adásával kezelhetők, a sárgatest hormon hozzáadására méhhel rendelkező nőkben kizárólag a méhnyálkahártya védelme céljából van szükség. Az MHT teljes értékű alternatívája a tibolon nevű készítmény. Jelenlegi álláspontunk szerint a menopauza szindróma tüneteinek hormonális kezelésére leginkább az MHT és a tibolon alkalmas.
Sajnálatos módon, egy nagyszabású amerikai vizsgálat első eredményeinek mára már elismerten elhamarkodott publikációjában azt állították, hogy az MHT fokozza az emlőrák kockázatát. Az elnök szerint ez a probléma azért kiemelt fontosságú, mert egyrészt az emlőrák a női nemi szervi daganatok közül messze a leggyakoribb és a nők számára a legfélelmetesebb, másrészt mert az ettől való félelem a leggyakoribb oka annak, hogy az egyébként szükséges MHT-t a nők abbahagyják, vagy el sem kezdik. Mind a laikus média, mind a szakirodalom élénken reagált a hírekre és ennek következtében az MHT alkalmazása Észak-Amerikában és Európában is jelentősen csökkent. Az említett tanulmányban azt találták, hogy a kombinált, ösztrogént és a – kizárólag a méh nyálkahártyájának védelme céljából hozzáadott - medroxiprogeszteron acetát (MPA) nevű szintetikus sárgatest hormont használóknál az emlő tumorok kockázata kis mértékben ugyan, de megnőtt. Az is kiderült ugyanakkor, hogy a csak ösztrogént használók között (az előzményben méheltávolítás) az emlőrák relatív kockázata nem csak hogy nem nőtt, hanem 23%-kal csökkent. Ez azt jelenti, hogy a fenti kombinált terápiát használó amerikai nők esetében a sárgatest hormon komponens, nevezetesen az MPA lehetett felelős az emlő daganatok rizikójának növekedéséért, maga az ösztrogén pedig nem növeli az emlő tumorok kockázatát. Ezzel a sajtó és a laikus közvélemény viszont már egyáltalán nem foglalkozott. Az utóbbi évek újabb kutatásai bizonyították, hogy a nem szintetikus, hanem természetes sárgatest hormont (azaz magát a progeszteront) tartalmazó kombinált MHT használata esetén a kockázat nem nő, az MHT alternatíváját jelentő tibolon pedig csökkenti az emlő tumorok kockázatát.
Látható tehát, hogy az emlőráktól való félelem a megfelelő készítmények használata mellett nem jogos, és emiatt nem szabad eltekinteni a panaszok miatt egyébként szükséges hormonális terápiától.