Csontritkulás esélye változókorban
A csontritkulás „néma betegség”, nincsenek tünetei, és fájdalommal sem jár – addig, amíg nem történik egy csonttörés.
Ha tudott, hogy fennáll a csontritkulás kockázata, csökkentenünk kell az elesés veszélyét.
Mi a csontritkulás?
Az oszteoporózis (porózus csontok) a csontok elvékonyodásával, állományvesztésével járó folyamat. Az életkor előrehaladtával a csontok denzitásának (BMD) értéke csökken, és növekszik csonttörések kockázata. A csont-denzitást egy speciális röntgenvizsgálattal, az ún. DEXA eljárással vizsgálják az orvosi gyakorlatban.
A csont élő szövet, fehérjékből és ásványi anyagokból áll, mely utóbbiak közül a kalcium és a foszfor a legfontosabb. A szervezetben a csontozat, a csontállomány folyamatosan megújul, így tartja meg erejét, tömegét. Csontritkulás kialakulásakor gyorsabb a lebontó folyamat, mint a csontépítés, a szervezet gyorsabban vonja el a csontoktól a kalciumot, mint ahogyan (a táplálkozással) az visszapótolható. Bár a csontok külső mérete megmarad, belső állományuk elvékonyodik, szerkezetük fellazul.
A törések leggyakrabban a gerinc, a csukló és a csípő területét érintik. A csípőtáji törések drámai hatásúak lehetnek a későbbi, felépülés utáni életvitelre. Csípőtáji, vagy combnyaktörés után a betegek mintegy fele igényel későbbi gondozást, ellátást, és már nem tud száz százalékosan visszatérni korábbi életmódjához, esetleg munkájához.
Hogyan előzhetjük meg a csonttörést?
Beszéljük meg az orvossal, gyógyszerésszel, mely gyógyszereink okozhatnak (mellékhatásként) magas vérnyomást, szédülést. Végeztessünk szemészeti vizsgálatot is, ne az legyen az elesés oka, hogy valamit nem vettünk észre az úton, a lakásunkban stb. Ha valaki egyedül él, akár egy nyakba akasztott csipogó is segítség lehet, egy elesést követően.
Néhány tanács az elesés veszélyének csökkentésére:
- Ne hordjunk magassarkú, magasított talpú cipőt;
- Végezzünk csonttömeg-megtartó gyakorlatokat az izomerő és egyensúly megtartására;
- Használjunk járáshoz, sétához botot, ha félünk az eleséstől;
- Menjünk többet a szabadba, a napra (vigyázva a napégésre), mert a D-vitamin a napfényen szintetizálódik a szervezetben, és ez szükséges a kalcium felszívódásához.
Ki az igazán veszélyeztetett?
A nők nagyobb kockázatnak kitettek, különösen a változókorban, a menopauza után 5-7 évvel csonttömegüket gyorsabban veszítik el. A menopauza előtti méheltávolítás is növelheti a csontritkulás kialakulásának kockázatát.
Az alkohol is káros, toxikus a csontépítő molekulákra, főleg férfiakon. A nagy mennyiségű (rendszeres) alkoholfogyasztás növeli a csontritkulás kockázatát. További kockázat a fehér és ázsiai (mongolid) rassz, a női atléták, tornászok, táncosok, főként, ha testalkatuk vékony, és menstruációjuk valamilyen ok miatt megszűnt.
Mi fokozhatja még a csontritkulás kockázatát?
- Az alacsony csontsűrűség (BMD) érték,
- korábbi csonttörés, akár teljesen banális eset is,
- az életkor előrehaladása, idősödés,
- női nem,
- öröklődés, főként a szülők tekintetében, (pl. ismert, hogy valaki idősebb korában alacsonyabb lett, esetleg púpos lett, vagy combnyaktörése volt stb.),
- dohányzás,
- 60 kg alatti testsúly,
- alacsony kalciumtartalmú étrend,
- mozgáshiány,
- fennálló krónikus betegség.
- Néhány betegség, vagy egyes gyógyszerek szedése másodlagos csontritkulás kialakulását okozhatja:
- Szteroidok (pl. prednizolon) tartós szedése,
- egyes antiepileptikumok adása,
- pajzsmirigy-túlműködés.
Csontritkulás: amit magunk is megtehetünk
A csontritkulás megelőzése céljából addig változtassunk életmódunkon, amíg még fiatalok vagyunk! A csontok növekedése az ifjúkorban, tehát húszas éveink első felében megáll. A kalciumfelvétel azonban állandó, és az egészséges életmód segít a csonttömeg megtartásában. A csontok kalciumvesztése 50 éves kortól válik jelentősebbé, bár a megfelelő mennyiségű kalciumbevitel és a kellő mozgás, fizikai aktivitás még segíthet a csonttömeg-vesztés mérséklésében.
Mindennek támogatására a dohányzást abba kell hagyni, csökkenteni az alkoholfogyasztást, csonttömeg-megtartó gyakorlatokat kell végezni, és ügyelni arra, hogy táplálkozásunkban kellő mennyiségű legyen a napi kalciumbevitel.
Forrás: EgészségKalauz
