Pótolni vagy nem pótolni?
Az ösztrogénterápia során örök kérdés, hogy pótoljuk-e a változókor során a hormonokat, vagy sem.
A nőknek csupán mintegy 30 %-a olyan szerencsés, hogy különösebb tünetek nélkül, természetes módon éli meg a változókort. Az 50 körüli nők többsége a hormonális változások miatt a tünetek széles skáláját produkálja, amelyek sokszor olyan mértékűek hogy már a mindennapi élet teendői is nehézséget okoznak. Mégis sokszor felmerül a kérdés, hogy vajon valóban szükség van-e a panaszok kezelésére?
Gabriella világ életében aktív volt, most, 53 éves korában azonban gondjai akadtak. A nő másfél éve nem menstruál, éjszakánként és időnként a nappali időszakban is erős kipirulás és izzadás gyötri, az ágyneműje reggelre átnedvesedik. Az elalvás is nehéz, az önértékelése és a libidója lecsökkent. Napközben fáradékony, ideges és kimerültnek érzi magát.
Barátnői tanácsára fél éve növényi hatóanyagú patikaszerekkel és homeopátiás készítmények fogyasztásával próbált enyhíteni a tünetein. Szénhidrát- és zsírszegény étrend mellett nem fogyott, sőt hízott néhány kilót, pedig hetente kétszer fut és tornára jár. A menopauza szakambulancia javaslatára a megfelelő kivizsgálás után bőrön át felszívódó ösztrogén-, valamint természetes sárgatest hormont tartalmazó tablettás kezelést kezdett, amely már néhány hét után kedvező változást hozott: a kellemetlen tünetek csökkentek, az emberekkel türelmesebb, hajnalban csak egyszer ébred fel, könnyebben elalszik, életminősége lényegesen javult.
A változókor tehát egy élettani, természetes, a kor előrehaladtával jelentkező folyamat. Ebből következik az is, hogy önmagában a változókor és a menopauza (az utolsó menstruáció, amit egy éven belül újabb már nem követ) bekövetkezte nem tekinthető. A változás kora egyébként is sok nőnek megkönnyebbülést hoz, hiszen megszűnnek a menstruációval járó kellemetlenségek és a fogamzásgátlás problémája. Mások viszont ugyanezt a „nőiességük” elvesztéseként élik meg.
Mai tudásunk szerint a panasz- és tünetmentes nők esetében kezelés általában nem szükséges, ez volna a „természetes változókor és öregedés”. Ők azonban a nőknek csak kb. 30%-át képviselik. A változókorban a tüszőhormon termelődésének fokozatos csökkenése a legtöbb nőnél enyhébb-súlyosabb panaszokat okoz: hőhullámokat, izzadást, vérzészavarokat, szemszárazságot, a bőr ráncosodását, hajhullást, hangulati labilitást, ingerlékenységet, depressziót, önértékelési zavarokat, a szexuális élet fájdalmasságát, stb. Az ösztrogén hiányának késői szövődményei a szív- és érrendszeri betegségek gyakoribbá válása, valamint a csontritkulás és a következményes törések.
Enyhébb panaszok esetén a kezelés szükségességét attól lehet függővé tenni, hogy a tünetek milyen mértékben tolerálhatók, és mi a páciens igénye. Ilyenkor hatásosak lehetnek a gyógynövényi, un. fitoösztrogén készítmények. Ha azonban a tünetek egy nő életminőségét csökkentik, jelentős panaszokat okoznak, a csontsűrűség csökkenése már kimutatható, mindenképpen indokolt a hormonterápiát is magába foglaló komplex kezelés egyrészt a kellemetlenségek megszüntetése, másrészt a késői szövődmények megelőzése céljából. A komplex kezelés fontos részét képezik az életmódbeli változtatások: a dohányzás elhagyása, az alkohol fogyasztás csökkentése, a szénhidrát- és zsírszegény étrend, sok gyümölcs és zöldség fogyasztása, a rendszeres testmozgás, valamint a menopauzális hormonterápia.
A menopauzális hormonetápia (MHT) definíció szerint azt jelenti, hogy a beteg vagy ösztrogént kap önmagában (ha az előzményben méheltávolítás szerepel), illetve ösztrogént sárgatest hormonnal kombináltan. Az MHT teljes értékű alternatívája a tibolon nevű készítmény. A hormonkezelés a személyes választástól függ, a kezelőorvossal egyeztetve egyénre szabottan alkalmazható. A hormonterápia ellenjavallatai: emlő- vagy méhtest rák, súlyos májműködési zavarok, trombózis, szív- érrendszeri betegségek, súlyos migrén. Az MHT egyrészt csökkenti a hőhullámok és egyéb klimaxos tünetek előfordulását, másrészt megelőzi a csontritkulás okozta töréseket és a szív- és érrendszeri betegségeket. Megfelelő életkorban és módon alkalmazva nem fokozza sem az emlőrák, sem egyéb betegségek kockázatát, és biztonságosan használható.