Neurogén hólyag – túlfolyásos inkontinencia…
A neurogén hólyag azért működik rendellenesen, mert az agy és a gerincvelő, illetve a húgyhólyag közötti idegek megsérültek. A rendellenességhez pl. cukorbetegség, szélütés és szklerózis multiplex vezethet. húgyhólyag aktivitása lehet csökkent, nem húzódik össze rendesen (hipotoniás); vagy fokozott (görcsös), túl gyakran és olyankor ürül, amikor nincs rá szükség. Túlműködő húgyhólyag gyakori oka a gerincsérülés. Gyermekekben […]
A neurogén hólyag azért működik rendellenesen, mert az agy és a gerincvelő, illetve a húgyhólyag közötti idegek megsérültek. A rendellenességhez pl. cukorbetegség, szélütés és szklerózis multiplex vezethet.
húgyhólyag aktivitása lehet csökkent, nem húzódik össze rendesen (hipotoniás); vagy fokozott (görcsös), túl gyakran és olyankor ürül, amikor nincs rá szükség. Túlműködő húgyhólyag gyakori oka a gerincsérülés. Gyermekekben a húgyhólyag-alulműködést gyakran szpina bifida (mielomeningokele) okozza.
A csökkent összehúzódási képességű húgyhólyag gyakran fájdalom nélkül kitágul és megnagyobbodik.
Egyes esetekben a megnagyobbodott húgyhólyag folyamatosan, kis mennyiségben szivárog (túlfolyásos inkontinencia). Gyakori a húgyhólyagfertőzés, és a hólyagkövek kialakulásának esélye is.
A fokozott összehúzódási képességű húgyhólyag megtelik és irányíthatatlanul kiürül, a figyelmeztető érzés változó. A hólyagban lévő nyomás megnő, ha a hólyag akkor húzódik össze, amikor a záróizom zárt, így a vizelet a vesék felé visszaáramlik (reflux), ami kárt okozhat azokban. Habár a teljes gyógyulás a neurogén húgyhólyag bármely formájában ritka, a tünetei és szövődményei erőteljes és megfelelő terápiával csökkenthetők.
Ha a húgyhólyag tónusvesztése hirtelen, sérülést követően alakul ki, azonnal katétert helyeznek be, hogy megakadályozzák a húgyhólyag kitágulását és a fertőzéseket. Ha a tónusnélküliség tartós, a beteget betaníthatják arra, hogyan helyezze be a katétert akár napi 3-6 alkalommal, illetve hogyan vegye ki, amikor kiürült a húgyhólyagja (időszakos önkatéterezés). A rendellenesség kezelésében a gyógyszereknek korlátozott értéke van. Elektromosan stimulálható a húgyhólyag, az azt irányító idegek és a gerincvelő (hogy a húgyhólyagot összehúzódásra kényszerítse), de ez a kezelés még kísérleti stádiumban van.
Kórosan aktív hólyag esetében is szükség lehet katéter behelyezésére, ha az a vizelés során nem ürül ki teljesen. Antikolinerg szerekkel a húgyhólyag általában elernyeszthető, ezek a szerek azonban gyakran szájszárazságot és székrekedést okoznak, valamint akadályozhatják a húgyhólyag kiürítéséhez szükséges normális összehúzódásokat is.
Egyes esetekben szimpatikus blokkoló szerekkel javítják a húgyhólyag és a záróizom összehúzódását (a záróizomnak az ürüléshez meg kell nyílnia). A gyógyszeres kezelésre nem reagáló betegek nagy részében elektromos stimulációval csökkenthető a túlműködés. Műtéttel (augmentációs hólyagplasztika) egy bélszakasszal megnagyobbítható a húgyhólyag, ez néhány betegben javulást eredményez.
Az eljárás után a vizelet eltávolítására katéterezés szükséges
Ha a veseműködés romlik vagy a katéteres vizeleteltávolítás nem oldható meg, a vizelet útja a hasfalon képzett mesterséges nyílás felé (cisztosztomia) terelhető el műtéttel.
Különleges intézkedésekkel a húgyúti kövek kialakulásának kockázata csökkenthető. A veseműködést folyamatosan ellenőrzik. Az esetleges vese- vagy húgyúti fertőzést azonnal kezelik. Segíthet napi minimum 8 pohár folyadék elfogyasztása, mert az felhígítja a vizeletet.
Végül, mivel a mozdulatlanság megnöveli a neurogén hólyag szövődményeinek kockázatát, amint lehet, sétára kell bírni a beteget. A bénult betegek testhelyzetének váltogatásával a szövődmények gyakran megelőzhetők.
Forrás: drinfo.hu